Székedi Ferenc jegyzete az érettségi eredmények kapcsán

Boros Fortunát ferencrendi szerzetes 1895-ban született Zetelakán, tucatnyi könyvet írt, közöttük a több kiadást megért, Csíksomlyó a kegyhely című kötet ma is az erdélyi katolicizmus egyik alapmunkája. 1953-ben, Dobrudzsában, kényszermunkatáborban hunyt el, a gyulafehérvári érsekség 2003-ban a kommunizmus romániai vértanúi között kérte a Vatikántól Páter Fortunát boldoggá avatását.

A zetelaki Dr. Boros Fortunát Gimnáziumban az idén egyetlen végzős sem ment át az érettségin.

A gyergyóditrói gyökerekkel rendelkező, de Budapesten született Puskás Tivadar, a rádió elődjének, a telefonhírmondónak a feltalálója a tizenkilencedik század második felében Bécsben, majd Angliában tanult. A korabeli feljegyzések szerint a szigetországban leborotváltatta a haját és így kényszerítette magát arra, hogy a kocsmák helyett otthon üljön és forgassa a könyveket.

Fogalmam sincs, Gyergyóditró idei végzősei közül kinek milyen a frizúrája, de az tény, hogy a Puskás Tivadar nevét viselő szakközépiskolában az idén egyetlen tanuló sem tette le az érettségit.

Gyergyóalfalut úgy tartják számon, mint az erdélyi és székelyföldi képzőművészeti élet kiapadhatatlan forrását, az innen induló, száz lakosra számított festők száma ebben a községben a legmagasabb. Az 1937-ben itt született és 1982-ben, Csíkszeredában, negyvenöt éves korában elhunyt Sővér Elek festőművészt a pasztelljeiről és emberábrázolásáról híres Nagy István méltó utódjának tartották.

A gyergyóalfalusi Sővér Elek szakközépiskolásban az idén az érettségi átmenési arányt roppant könnyű volt leírni: nulla egész, nulla-nulla százalék.

Nem folytatom. Pedig beszélhetnék még Gábor Áronról, Zeyk Domokosról, Kós Károlyról és sok-sok más olyan erdélyi magyar személyiségről, akiknek nevét ma a Székelyföldön iskolák őrzik, de az eredmények egyáltalán nem forradalmiak és még csak nem is építő jellegűek . Noha, amennyiben visszatekintenénk a múlt század kilencvenes éveinek iskolai névadó ünnepségeire, akkor szinte bizonyosan a mondatok tömkelegével találkoznánk a példamutatásról, a megmaradásról, a jövőről, az általuk kijelölt és a mai nemzedékek által is követendő útról.

Csakhogy egy valamit nem szabadna feledni: jelképeket, veretes szavakat, szólamokat mindig jóval könnyebb előtérbe állítani, mint tényleges és kézzelfogható eredményeket felmutató munkát.

Az idei katasztrofális érettségi eredményeket sokan és sokféleképpen magyarázzák és kétségtelen, majd minden érvelésben ott rejlik az igazságnak valamiféle töredéke. Valóban, nem ártana bevezetni a több szintes érettségit. Valóban összhangba kellenne hozni a tananyagot nem csupán a vizsgákkal, hanem lexikális tudás helyett az alkotókészséget és gondolkodást előtérbe helyező világga. Valóban nem számít nagy tragédiának, ha utánpótlás hiányában felszámolják a diplomagyárakat és több lesz a munkát találó szakmunkás mint a munkanélküli diplomás. Valóban szükség lenne arra, hogy átalakítsák az iskolahálózatot és méltányosan rendezzék a pedagógusok fizetését.

Csakhogy mindemellett nem veszíti értékét a sarkigazság. Az oktatásban a palatáblától a digitális tábláig, a számológéptől a számítógépig a legfontosabb eszköz mégiscsak a munka volt és marad. Bizony, tanulni kell és tanítani. Otthon és az iskolában. Non recuso laborem – nem vetem meg a munkát. Ez volt Márton Áron püspök jelmondata és lámcsak, a nevét viselő csíkszeredai Márton Áron gimnáziumban az érettségizők több mint kilencven százaléka túl van vizsgán és nem is akárhogyan. Lehetne az ilyen sikernél méltóbb tisztelgés az iskolák névadói előtt?

Meghallgatható itt: http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=62861%3Aszekedi-ferenc-tanulni-es-tanitani&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu