Mit jelent mediátornak lenni?

2012-11-19

Élménybeszámoló

Minden akkor kezdődött, mikor a „pszichológus néni” bejött hozzánk az osztályba, azzal a céllal, hogy ismerjük meg őt, ne féljünk segítséget kérni ha szükséges, és egyben azt is elmondta, hogy kezdődik egy olyan, úgymond „mediátor képző tanfolyam” amire jelentkezhet az, aki akar.

Nos, nekem kicsit idegen volt, eddig távol állt tőlem az ilyen dolog, de mivel szeretek új dolgokat kipróbálni, gondoltam, hogy ebbe is belevágok.

Izgatottan vártam az első órákat, amikor megismerkedhetek, szembeállhatok ezzel a kihívással is. De végül eljött a várva várt nap, és órák után izgatottan mentem fel a kabinetbe, ahol megtudtam, pontosan miről is van szó, és egyre nagyobb kedvet kaptam az egészhez, és ezután már boldogan jártam a további órákra.

Az egész tanfolyam alatt új embereket ismertem meg, sok hasznos dolgot tanultam, többek között azt is, hogy néha le kell ülni és meg kell beszélni a problémákat -a sajátjainkat, vagy akár a másét is, ha segítséget kér-, amit eddig a makacs személyiségem miatt nem tettem meg. Sok érdekes játékot játszottunk, nevettünk, de nekem mindig az a rész tetszett a legjobban amikor mindenki elmondta, hogy hogy érzi magát és hogy milyen napja volt, és mindenki figyelemmel hallgatta a másik gondolatait. Ez nekem pont ezért tetszett, mert olyankor én is el tudtam mondani mit érzek, és mindenki meghallgatott.

Majd megtudtuk, hogy lesz egy ilyen tábor is, ahova minden iskolából 2-3 személy mehet, ezeket a személyeket szavazással választottuk ki, és örömömre én is „kiválasztott” lettem.

Telt az idő, eljött az a nap is amikor megkezdődött a tábor. Először gyomoridegem volt. Sok új ember, nem ismertem majdnem senkit. De nagyon megnyugodtam, amikor láttam, hogy mindenki mennyire nyitott és kedves. Éreztem, hogy van valami közös dolog bennünk, már az első perctől volt egy láthatatlan szál, ami összekötött. Megismerkedtünk, játszottunk, nevettünk. Ez alatt a rövid idő alatt rengeteg mindent tanultunk meg: hogyan kezeljük a felgyülemlett feszültséget, megkerestük ennek a gyökereit, és ami a legfontosabb volt, hogy a problémákat, konfliktusokat megoldottuk. Eljátszodtuk, és sok fejtöréssel megoldottuk. Ami a legjobb volt az egészben, az, hogy játszva tanultunk.

Konfliktusai mindenkinek vannak, kisebbek, nagyobbak, felgyülemlett feszültség, ami nagyon rossz hatással tud lenni ránk, vagy akár a körülöttünk lévőkre is. Ezzel foglalkozni érdekes dolog, komoly kihívás, de érdemes szembeállni az ilyen dolgokkal, legyen akár a mi problémánk, akár a másé.

Nekem személy szerint nagyon nagy élmény volt, szívesen segítek másnak, úgy ahogy azt a táborban tanultuk, mert különlegesebb dolog sincs, mint a dolgok mélyére ásni, megoldani a problémát, és békében élni. Sok új barátság alakult ki, három nap alatt egy közösséggé formálódtunk, sok különleges emberrel, mindenki más, de így alkotunk egy egységet.

Elfelejthetetlen élmény volt, remélem, hogy a jövőben fel tudom majd használni az itt tanultakat, és még lesz lehetőségem részt venni ilyen dolgokban. Csak ajánlani tudom mindenkinek, akit érdekesnek találja, hogy amint lehetősége lesz, vegyen részt ilyen képzésen.

 

Kedves Emőke X. A

Venczel József esszéverseny
2024-06-12

AI: segítség vagy veszélyforrás? Iskolánk filológia szakos diákjai dobogós helyezéseket értek el a Venczel József esszéversenyen

A ballagás programja
2024-06-04

Június 7-én kerül sor a végzős diákjaink ballagási ünnepségére.