Két napig tartó rendezvénysorozatot tartottak a fenti összefoglaló cím alatt a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumban Hargita megye, illetve az iskola közös kettős évfordulója jegyében.Az első napon, 2018 október 25-án, csütörtökön 12,40 órai kezdettel a „Nem engedtek a hatvannyolcból-Csíkszereda februári forradalma” című dokumentumfilmet vetítették le az érdeklődő mintegy másfélszáz diáknak a szerzők, Daczó Katalin és Daczó Dénes jelenlétében. Másnap, 2018 október 26-án, pénteken 12,40 órai kezdettel került sor a Főgimnázium dísztermében az 1968-as tricentenáriumi iskolai ünnepség 50. évfordulójának tiszteletére rendezett megemlékezésre, amelyet a szervezők azért nem nyilvánítottak világosan és egyszerűen az iskolaalapítás 350. évfordulójának ünnepévé,mivel a történészek egyöntetű véleménye szerint a csíkszeredai(eredetileg csíksomlyói) iskola ennél sokkal régebbi, XVI.századi keletű.
Noha mindezzel már 1968-ban is mindenki tisztában volt,a minisztérium annak idején mégis a 300. évforduló megünneplését ismerte el és engedélyezte, a kortárs helybeliek pedig így is megragadták a lehetőséget és sikerült is tartalommal megtölteniük az adott keretet, kihasználni a megnövekedett mozgásteret.A mostani tulajdonképpeni emlékünnepséget két fontos mozzanat előzte meg, az iskola földszinti előcsarnokában kiállították az egykori esemény tárgyi emlékeit, ezt követően pedig a tantestület és az igazgatóság megkoszorúzta Kristó András (1930-1994) földrajztanár, iskolaigazgató, Miklós József (1940-2003) nyelvtanár,igazgatóhelyettes,valamint Czegő Zenóbia (1936-2017) magyartanárnő kopjafáit az iskolaudvaron. A díszteremben Borsodi László magyartanár vezette le az ünnepséget, amelynek nyitányaként az iskola énekkara-a közönséggel együtt- elénekelte az Iskolahimnuszt, amely ötven évvel ezelőtt, ugyanezen a helyen csendült fel először, hiszen tudatosan arra az alkalomra írta, illetve komponálta Salló István és Gál Árpád. Az iskola kórusát annak idején Imets Dénes, ma pedig Csiszér István zenetanár-utód vezényelte. A folytatásban ünnepi beszédek hangzottak el, az iskola jelenlegi, illetve akkori igazgatója, valamint Dr.Kraft Zsolt öregdiák részéről, aki 1968-ban az iskolai ifjúsági szervezet, a KISZ egyik vezetője is volt. A jelenlegi igazgató, Varga László indításként Antal Imre történelemtanár 2011-ben megjelent visszaemlékezéséből (Csíkszereda, a Főgimnázium és az impériumok) idézte az alábbi részletet:„1968-ban az iskola személyzete,az egykori véndiákok, a város lakossága valóságos eufóriába esve fogott hozzá az ünnepség méltó módon való megszervezéséhez.(...) Ennek a nagy felelősséggel járó,nagy tömegeket, médiákat megmozgató, enyhén szólva demonstratív ünnepség megszervezésének felelősséggel járó gondja Eigel Ernő igazgató vállaira nehezedett.
A fiatal, nemrég kinevezett igazgató olyan munkaközösségeket hozott létre,amelyekkel magas színvonalon szervezhették meg az iskola kiemelkedő ünnepét. Az ünnepségre az iskola szinte új ruhát öltött.(...) A jubileumi ünnepségek nagy lelkesedésében , az öröm ünnepére született meg az iskola himnusza(...). Műsoron szerepelt a B?rbat Teréz tanárnő rendezte Irodalmi Színpad. Különböző előadások hangzottak el a tudományos ülésszakon. Kiállítótermekben mutatták be az iskola múltjára emlékeztető dokumentációs anyagot;csíkszentgyörgyi Márton Ferenc, zsögödi Nagy Imre , csíkszeredai Szopos Sándor festőművészek alkotásait, mindannyian az iskola volt növendékei.Megjelent a Lyceum című folyóirat első száma, amelyet Pethő Ilona magyartanárnő szerkesztett.A főbejárat mellett emléktáblát helyeztek el, emlékérmet és jelvényeket adtak ki.” A továbbiakban az igazgató vetített képek segítségével mutatta be a felsorolásban szereplő eseményeket felelevenítő mai kiállítás darabjait, az egykori plakátokat, fotókat, kiadványokat, újságcikkeket, külön kiemelve Fodor Sándor Fordított osztálynapló és Levél a csíkszeredai líceum diákjaihoz című írásait.Az idézetet kiegészítve, részletesen méltatta az akkori alkalomra megjelent és éppen Antal Imre által szerkesztett A csíkszeredai liceum monográfiája 1668-1968 című könyv jelentőségét, amely mindmáig megkerülhetetlen kútforrása az iskolatörténeti kutatásnak;egy logikusan felépítettalaposan dokumentált, imponáló statisztikai adatbázist tartalmazó, átfogó munka, amelynek Egy év a háromszázból(1967-1968) című fejezete nagyon jó keresztmetszetét nyújtja az iskolában folyó oktatói-nevelői munkának.
A továbbiakban Varga László igazgató választ adott arra a kérdésre, hogy pontos iskolaalapítási évforduló hiányában voltaképpen mit is ünnepelhet az iskolaközösség a mai megemlékezéssel: „Az értékeinket ünnepeljük, amelyek átíveltek a politikai rendszereken: a folyamatosságot, a múlt és a hagyományok tiszteletét; az identitásunkat ünnepeljük, a megőrzött-megmentett önazonosságunkat,az arcunkat, az anyanyelvhez való ragaszkodást,hűséget;a szakmaiságot ünnepeljük, a professzionalizmust, a teljesítményt, a minőséget, amely sikert eredményezett; a szorgalmas munkát, akaraterőt, elhivatottságot és küldetéstudatot, amellyel egy gyönyörű legendát épített fel és hagyott ránk az akkori nemzedék; a szervezeti kultúrát és az intézményi tudatosságot , a cselekvés lehetőségét , a jóleső önbizalmat , a közösen kivívott méltóságot és önbecsülést ünnepeljük.És ünnepelünk egy kivételesen tehetséges pedagógus csapatot, élén egy kiemelkedő képességű vezetővel, Eigel Ernő igazgatóval.” Beszéde végén, a mai tantestület hálája, tisztelete és köszönete kifejezéseként a jelenlegi igazgató felovasta az 1968-as tantestület teljes névsorát.
Az ünnepség fénypontjaként Eigel Ernő nyugalmazott matematikatanár, az iskola 1950-ben végzett diákjának a felszólalása következett , aki hosszú ideig, 1966-1979 és 1990-1994 között a csíkszeredai gimnázium igazgatója volt.A dísztermet megtöltő,aktív és nyugdíjas tanárokból, egykori és mai diákokból , meghívottakból álló közönség meghatódottan hallgatta a jeles pedagógus, nagy tanáregyéniség visszatekintő, összegző szavait: „Az évfordulós ünneplés közvetlen következményeként számunkra nagyon fontos eredmények születtek.A rákövetkező tanévekben sikerült engedélyeztetni a speciális tantervű matematikai osztály, az óvónőképző tagozat és a jégkorong szakosztályok beindítását iskolánkban, amelyekkel az előzőnél sokkal szélesebb körben szolgálhattuk elsődleges célunkat, „ a mi ifjúságunk” sikeresebb életútra indítását. Végül nem maradt hátra más számomra, mint egy nagyon megkésett köszönet mindazoknak a kollegáknak-sajnos már csak azoknak , akik közülük életben vannak- az önfeláldozó munkáért, amit ezelőtt ötven évvel az iskolánkért megtettek.Abban szeretnék biztos lenni, hogy az 1968-as iskolahimnusz óhaja vezérli szakmai és nevelő munkájukban mindazokat, akiktől iskolánk mindenkori jelene és jövője függ: jövőd legyen fényes, mint arany Napkorong , és végzett tanulói életük végéig teljes meggyőződésükkel mondhassák magukról: szívünk hálával dobban mindig Érted, ős Alma Mater fogadjuk Neked!”
A harmadik emlékezőnek, Dr.Kraft Zsoltnak sikerült az egykori diák szemszögéből felelevenítenie nemcsak az akkori eseményeket, hanem a korabeli felejthetetlen hangulatot, reményt, bizakodást és büszkeséget is.A megemlékezést Boda-Székedi Eszter tanárnő Az 1968-as év filmes vonatkozásai című prezentációja zárta, amely szélesebb művészet-és művelődéstörténeti kontextusba helyezte a jeles év történéseit és máig érezhető hatását.A kétnapos rendezvénysorozat főtámogatója az RMDSZ és a Communitas Alapítvány volt A romániai magyarok száz éve 2018 elnevezésű pályázat révén.
AI: segítség vagy veszélyforrás? Iskolánk filológia szakos diákjai dobogós helyezéseket értek el a Venczel József esszéversenyen
.png)
