A csíkszeredai, Szentlélek utcai meghitt otthonában iskolánk igazgatója, aligazgatója és jelenlegi főtitkárnője köszöntötték Molnár Jolán titkárnőt, mindannyiunk kedves Joci nénijét 100., azaz századik születésnapja alkalmából 2019december 3-án.Az ünnepelt jó hangulatban, családtagjai körében fogadta az egymás után érkező köszöntőket:nekünk tíz perccel sikerült megelőznünk az együtt érkező Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, Szőke Domokos alpolgármestert és Gyarmati Zsoltot, a Csíki Székely Múzeum igazgatóját.Rövid beszámolónkhoz csatoljuk Pórszász Áron fotóművész e kivételes alkalomkor készült felvételeit, akinek szívességét ezúton is köszönjük.
Molnár Jolán harminckét évig , 1942 és 1974 között, nyugdíjazásáig dolgozott iskolánkban titkárnői minőségben, miközben kilenc jeles tanár követte egymást az igazgatói székben és legalább ugyanennyi alkalommal változott az intézmény hivatalos elnevezése is.Munkahelyén ismerte meg férjét, néhai Molnár Antal testnevelés szakos tanárt is, akiről a Márton Áron Gimnázium 2004/2005. tanévről szóló évkönyvében jelent meg tisztelgő írás Fülöp Zoltán biológiatanár, sportriporter tollából.Joci néni híres emlékezőtehetségéből és kifogyhatatlan mesélőkedvéből jó ízelítőt kapunk visszaemlékezésének alábbi részletéből, amely Most is szeretem ezt az iskolát címmel jelent meg a Váli Éva tanárnő által szerkesztett Közös nevezőnk-Mozaikkockák egy iskola életéből 1945-1990 című könyvben(Tipographic Kiadó, Csíkszereda,2005).Íme, a részlet:
„A rengeteg bürokrácia, idegesség, lótás-futás közben jutott idő viccelni is, kacagtunk is rengeteget.Csak egy példa.Egy időben három éretségizett fiatalember volt beosztva segédtitkárnak:Fodor Sándor,Burján Bandi és Ajtony Gábor.Akkor ment a moziban a Tarzan film,így a behízelgő hangú Sanyika kiudvarolta, hogy engedjem őket filmet nézni,Gábor nem ment.
-Én elengedlek,ha holnap elmesélitek és elszerepelitek Tarzant-mondtam nekik nevetve.
Másnap el is szerepelték, nyerítettek a röhögéstől,és a titkárság kilincsét hogy-hogynem eltörték.Szépen visszahelyezték valahogy, s mikor az igazgató bejött,a kilincs az ő kezében maradt.
-Ez mi ? –kérdezte.
-Kilincs –mondta Fodor Sanyi.
-Azt látom én is , de hogy maradt a kezemben?
-Azt az igazgató úr kell tudja.
Összenéztünk, mi nála többet tudtunk akkor, cinkosok voltunk egy csínyben. Felfrissülve, derűsen körmöltünk tovább...”
Isten éltesse sokáig, Joci néni!
Varga László
AI: segítség vagy veszélyforrás? Iskolánk filológia szakos diákjai dobogós helyezéseket értek el a Venczel József esszéversenyen
.png)
