Donau verbindet (A Duna összeköt)

A múlt tanév végén megkaptuk a lehetőséget, hogy benevezzünk erre a projektre és  Varga László igazgató úr és Téglás Gabriella német szakos tanárnő támogatásával és segítségével fogtunk neki a feladatoknak. Négyfős csapatok jelentkezését várták, ezért mi testvériskolánkkal,  a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziummal karöltve jelentkeztünk. A téma kiválsztása után el kellett küldenünk egy rövid leírást, mivel is szeretnénk foglalkozni, melyek azok a dolgok amelyekről esetleg a későbbiekben beszélnénk vagy amelyeket bemutatnánk. Mindenképpen a történelem volt az a témakör, amely megmozgatta a fantáziánkat, az igazgató úr javaslatára pedig a török invázió került a középpontba. A dolgozatunk „Gül Babától Ada Kalehig: a török idők nyomai Romániában és Magyarországon” címet kapta. A hatékonyabb munka reményében a csapatunk két részre oszlott, mindenki a saját országához kapcsolódó vonatkozásokat helyezte előtérbe . Amíg mi az erdélyi szászok törökök elleni helytállásáról és a misztikus , mesébeillő Ada Kaleh sziget történetével foglalkoztunk, addig budapesti társaink a török építészet nyomairól, hatásairól, és a török idők Magyarországa témával készültek. A tanévzáró napján érkezett a hír, hogy a zsűri pozitívan ítélte meg a dolgozatunk, ezért meghívást kapunk az ősz folyamán Obermarchtalba, ahol majd bővebben be kell mutatnunk  a projektvázlatban érintett történelmi eseményeket, helyeket. Igy hát  komoly feladattal kezdtük meg a nyári szünidőt, majd. augusztus végén a határidő  közeledtével egyre többet , egyre  gyakrabban foglalkoztunk a témával. A dolgozat befejeztével, az indulás előtti napokban egyedül maradtam-a csapattársam visszalépett az utazástól- ezért Budapestre már csak, egymagam utaztam. Egy,  a magyar fővárosban eltöltött este után bizakodva tértem nyugovóra. Másnap korán kellett kelni, teendők mint a tenger és a repülő sem vár meg senkit. A Ferihegyi, mai nevén Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre kiérve megismerkedtem csapattársaimmal,  Sűrű Gáborral és Molnár Dáviddal, akikkel hamar egy hullámhosszra kerültünk, továbbá Enrődi Szabolcs tanár úrral,  aki az  egész program folyamán  segítőkészségéről tett tanúbizonyságot.. A reptéren hamar oldódott a feszültség, amelyet  így utólag az izgalomnak tulajdonítanék. A német Lufthansa légitársaság repülőgépével utaztunk egészen Frankfurtig, szemtanúi és részesei lehettünk a világ nyolcadik legforgalmasabb repülőtere forgatagának, de sokat nem maradtunk ott,  mivelhogy csapatunk Stuttgartba igyekezett. Érkezésünk után nem sokkal megismerkedtünk Monika Nienaberel, mint később kiderült, a projekt  koordinátorával. Utunkat  busszal folytattuk , körülbelül másfél órás út után, érkeztünk meg Obermarchtalba. Utólag megtudtuk hogy az konferencián az összes Duna által érintett ország -Németországtól kezdve Bulgárián keresztül Ukrajnáig -képviselteti magát néhány diákkal, tanárral

Első benyomásaink alapján, nagyon megtetszett a hely, egy kolostor , amely több barokk épületet foglal magába. Miután megkaptuk, kelet-európai szemmel nézve , kényelmes és nagy,szobáink kulcsát, két újdonsült társammal együtt úgy döntöttünk kimegyünk az esti friss levegőre és alkalomadtán megismerkedünk más országok diákjaival. Első este viszonylag hamar nyugovóra tértünk, ki kellett pihennünk az utazás fáradalmait, mivelhogy másnap komoly dolgok vártak ránk. Reggeli után  került  sor a megnyitóra, amelyen   a  résztvevő  mintegy  65-70 diák érdeklődési kör,  életkor,és származás(nemzetiség) szerint cs szerveződött,Csoportokba. A  Dunára került a hangsúly , amely annyi mindent látott a történelem folyamán és   összeköti országainkat A megnyitó után, az időbeosztásnak megfelelően  témák szerint workshopokba, csoportokba rendeződtünk. Dolgozatunkkal a történelem- régészet témakörbe kerültünk, amelynek Monika volt az irányitója. A csoport tagja volt továbbá a szerb Uros Predic gimnázium négy diákja, és a romániai Craiovaból érkezett  három diáklány , akik az Elena Cuza  Liceum végzős tanulói. Bemutattuk egyenként prezentációinkat, a szerb diákok, Sasa és Bojana vezetésével a dunamenti erőditményekről tartottak bemutatót, a román diákok pedig a Duna partján található Desa-i archeológiai ásatásokról készitettek egy kisfilmet és fejtették  ki  véleményüket a témával kapcsolatban. Ezekután megbeszéltük,  mivel is fogunk készülni a következő év szeptemberére, mivelhogy a 2012-es év őszén ismételten találkozni fogunk, Belgrádban, a szerb fővárosban, egy évvel később pedig Konstancán fogjuk zárni a projektet, jelképesen „végigjárva” a Dunát.  Befejezésül  a barokk teremben tartott előadáson vehettünk részt, ahol többek között  a  projekt   ötletgazdái, irányitói  szóltak a jelenlevőkhöz.. Ezután egy káprázatos  vacsora következett, amely méltó befejezése volt az  előző napoknak. A keddi nap folyamán véglegesítettük az ötleteket, a délután pedig a hazautazás jegyében telt el. Mindenekelőtt azonban- mivelhogy utunkba is  esett  -,eltölthettünk másfél órát Ulm városában. Felmentünk a világ legmagasabb templomtornyába, amely komolyabb erőfeszítést igényelt, mint először gondoltuk.  A hátralevő időben gyorsan megnéztük a város központját,  de sajnálatos módon az időhiány miatt mindvégig sietnünk kellett. Végezetül , a reptéri nézelődés után elbúcsúztunk csapattársainktól és  sok  feledhetetlen élménnyel a hátunk mögött, megannyi új barátság birtokában szálltunk fel  a Budapestre tartó repülőgépre.

 Befejezésül  köszönetemet szeretném kifejezni mindazoknak , akik segítettek nekem  és lehetővé tették számomra, hogy részese lehetek ennek a projektnek amely az eljövendő  évek folyamán , reményeink szerint, még nagyon sok mindent tartogathat számunkra.

-Birta Nándor, X.E -