Az új tanév elején, amikor először szó került az idei Nemes Tihamér Országos Informatikai Tanulmányi Versenyről (röviden NT), úgy gondoltuk, idén is megér egy próbát. Az első szakasz előtt felkészítőtanárunk, Demeter István-Hunor tanár úr tartott egy gyorstalpalót, elmondta, hogy mire kell figyelnünk, hogy fogjunk neki a feladatoknak. Egyelőre ezzel a készüléssel, és az elmúlt évi versenyből szerzett hiányos tapasztalattal futottunk neki az új vetélkedőnek, amit 2011. november 10-ére tűztek ki.
Csapatunk jól teljesített az első megmérettetésen, ötön jutottunk tovább a verseny (és ebből 4-en részt is vettünk) következő szakaszára, Marosvásárhelyre, amely egyben a verseny erdélyi döntője is. Mindannyian tudtuk, hogy kemény munka áll előttünk, hisz a versenyen jóval többet kértek tőlünk, mint amennyit addig informatika órákon megtanulhattunk volna. A tanár úr úgy döntött, hogy a készülést közösen folytatjuk, informatika körökön.
2011. decemberében, délután, iskola után voltak a körök, a vakációban pedig minden második vagy harmadik nap délelőtt 9:30-tól 3:30-ig készültünk az NT-re. A körök kevés szigorral, de annál nagyobb komolysággal zajlottak. Nagyon tetszett tanárunk hozzáállása, mert szabad utat adott nekünk, rávilágított arra, hogy mindent magunknak tanulunk meg és később majd mi vesszük hasznát.
Elérkezett a január 13-adika. Vonatra szálltunk, és bizakodva elindultunk Vásárhelyre. Délután érkeztünk a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba, bejelentkeztünk, megpihentünk, majd elindultunk a városba vacsorázni. Találtunk egy ígéretesnek látszó pizzázót, ahova be is tértünk. A vacsora alatt érdekes dolgokat tudtunk meg egymásról, de főleg a tanár úrról, aki többek között elmesélte, hogy is lett tanár, vagy hogy hogyan készült előző csapataival a versenyekre. Ezután visszamentünk a Bolyai bentlakásába, és lefeküdtünk. A bentlakás kellemes meglepetést okozott, mert tisztaság uralkodott, kényelmes ágyakban aludhattunk, kellemesen meleg volt a levegő (Megjegyzés: Ne hazudj Misi, majd megfagytunk a tusolóban), és senki nem zavarta a nyugalmunkat, vagyis minden feltétel meg volt a kényelmes pihenésre.
Másnap volt a nagy nap, a nap amire oly régóta készültünk. Reggel 7 óra körül keltünk, összecsomagoltunk, elfogyaszottuk a reggelinket a Bolyai kantinjában, majd taxiba ültünk, és elmentünk a verseny színhelyére, a vásárhelyi Sapientia egyetem épületébe. Itt egy rövid útbaigazitás után elhelyeztek bennünket a termekben, és fél órát adtak a versenyzőknek arra, hogy teszteljék a gépeiket és az esetleges hibákat kiszűrjék. Kezdetben kissé megijedtünk, amikor meghallottuk, hogy minden gépre nincs telepítve a nekünk szükséges program, de ez a probléma hamar megoldódott. Megkeződött a verseny. Egy öszpontosítást igénylő 5 óra következett, ennyi idő állt rendelkezésünkre a 4 programozási feladat megoldására. Majdnem mindannyian végigizzadtuk a rendelkezésre álló időt, amelynek következtében szellemileg kimerülünk, de megérte a fáradságot, mert ha egyebet nem is, tapasztalatot minden bizonnyal nyertünk egy kalappal és született néhány új sztori is. A verseny után az egyetem étkezdéjében fogyasztottuk el az ebédet, majd ismét taxiba ülve elmentünk az állomásra. Vonatra ültünk, és egy fárasztó, de kicsit sem unalmas utazás következett. Végül befutottunk a csíkszeredai állomásra, elbúcsúztunk, és hazamentünk.
Azóta is izgatottan várjuk az eredményeket, amelyek végleges változatát február 9-én hirdetik ki, annyit azonban tudunk az előzetes eredményekből, hogy a csapatunk minden tagja az első 10 versenyző sorait erősíti, ami szerintem nem rossz teljesítmény az első ilyen jellegű versenyen.
2012. január 30
Csutak Balázs és Kurkó Mihály-Zsolt (X. E osztályos tanulók)
AI: segítség vagy veszélyforrás? Iskolánk filológia szakos diákjai dobogós helyezéseket értek el a Venczel József esszéversenyen
.png)
