Március 9.-e, péntek, hajnali 4 óra 38 perc. Csípős hideg van, enyhe köd, és alig néhány morcos ember járkál a Csíkszeredai állomáson. Egy vonat áll a síneken, sietősen sípol, és elindul. Budapestre megy. Ott ülünk mi is az utolsó vagonban, cseppet sem kevésbé morcos arccal, mint a többiek.
Hogy ki is az a mi? Kurkó Mihály, és Csutak Balázs, a MÁG X.E-s diákjai, akik igen nehezen dolgozzák fel, hogy hajnalban kelni kell. Hogy miért kell kelni? Holnap, 10.-én lesz a Nemes Tihamér Országos Informatikai Tanulmányi Verseny budapesti döntője, amire már hetek óta készültünk. Az elmúlt héten iskolaidőben egy kis kuckóban edzettünk (az iskolában), amelyre felkészítő tanárunk, Demeter István-Hunor tanár úr ki is függesztette a "Lyuk" feliratot. Azonban messziről sem ennyiből állt a készülésünk. Az elmúlt időszakban, minden héten 2 alkalommal iskola után tartott nekünk a tanár úr "infó köröket", de azelőtt is sok-sok időt szántunk(mind mi, mind a tanár úr) az erdélyi döntőre való készülésre.
Ugorjunk egy picit előre az időben: ugyanazon nap, reggel 10 óra körül érkeztünk Kolozsvárra. Trolit fogtunk, ami csaknem pontosan az EMT székhelye előtt rakott le - innen indult a buszunk Budapestre. Felültünk hát a mikrobuszra, és Szatmár felé vettük utunkat, ahol kiegészült a csapatunk jópár szatmári versenyzővel, és a kísérő tanárunkkal.
Budapestre 9.-én, ottani idő szerint 7 óra tájt érkeztünk, és egy nagyon elegáns panzióban szálltunk meg, Óbudán. Elfogyaszottuk a vacsoránkat, elmentünk a legközelebbi üzletig a másnapi versenyre utánpótlást szerezni, hisz tudtuk, hogy hosszú próba lesz, és lefeküdtünk.
Másnap reggel is korán keltünk, reggeliztünk, és elindultunk a Pázmány Péter utcára, ahol az ELTE informatika karának épülete található (óriási épület, impozáns stílussal). Regisztráltunk a versenyre, némi útbaigazítást kaptunk, majd elvezettek a laborokba, ahol nemsokára a verseny is megkezdődött. A verseny 6 órát tartott, ami alatt 5 programozási feladatot kellett megoldanunk, amelyek nem csupán jól működő programok kellett, hogy legyenek, hanem gyorsak is. Kezdeti nehézségeink ellenére mindketten meg vagyunk elégedve a teljesítményünkkel, és annak ellenére, hogy néhány banális hiba becsúszott mindkettőnk megoldásaiba, jó eredményre számítunk.
A verseny után szinte szusszanni sem volt időnk, felültünk a buszra, útközben ebédeltünk, de sietnünk kellett, hisz így is alig értük el a Kolozsvárról hazafelé tartó vonatot(ha nem késett volna 20 percet, nem is biztos, hogy elérjük).
Csíkszeredába 11.-én, vasárnap reggel érkeztünk, és teljes mértékben kihasználtuk a hétvége utolsó napját a pihenésre, hisz tudtuk: holnaptól teljes gőzzel iskola, pótolhatjuk a lemaradást!
Kurkó Mihály Zsolt, Csutak Balázs, MÁG, X.E
AI: segítség vagy veszélyforrás? Iskolánk filológia szakos diákjai dobogós helyezéseket értek el a Venczel József esszéversenyen
.png)
