Már kisiskolásként is szerettem a matematikát, néhány versenyen is rész vettem, de első komolyabb eredményem VII. osztályos koromban értem el, mikor a megyei olimpiászon második lettem, és mehettem az országos fordulóra. Majd IX. osztálytól mehettem az Erdélyi Magyar Matematika Versenyre, amelyen X. osztályban is első lettem, és részt vehettem a nemzetközi szakaszra. Szép emlékek ezek, és sokat köszönhetek a matematika tanárnőmnek, Csapó Hajnalkának.
Igazából addig még nem hallottam a Bolyai díjról, míg egy átlagosan induló szerdai nap utolsó szünetében be nem hívtak az igazgatóságra, azzal nyugtatva, hogy valami jó dologról van szó. Kiderült, hogy én nyertem meg a Bolyai Farkas díjat az évfolyamomról, melyet a legjobb matematikai eredményeket elért erdélyi diákok kapnak. Ez 100 euróval járt együtt, és felajánlották, hogy részt vehetek a „mákvirág táborban” is, melynek keretén belül szervezik meg a díjazást. A Mákvirág díjra eredetileg pályázni kellett, és a nyertesek mehettek a táborba, megyénként egy-egy diák az évfolyamról. Nagyon megörvendtem ennek az egésznek, és a táborozást is szívesen elfogadtam, főleg, mert tudtam, hogy ott lesz egyik távoli, matekversenyekről ismert barátnőm is. Az egyetlen probléma az volt, hogy a tábor aznap, 2012. október 11-én délután kezdődött Szovátán. De minden nagyon jól alakult, mert a Mákvirág díjat egyik osztálytársam nyerte a megyéből a X. évfolyamról, és ők el tudtak vinni autóval engem is.
Szovátán a Teleki Oktatási Központban szervezték meg a tábort. Nagyon jó hely a kikapcsolódásra. Pingpong- és csocsóasztal, könyvtár, televízió, internet, még zongora is volt. Körülbelül harmincan voltunk diákok, és két programvezető. Miután vacsoráztunk, ismerkedés következett, meg beszélgetés, hogy ki miért pályázott a Mákvirág díjra. Kissé furcsa volt számomra, mert mindenki más pályázott, én meg aznap tudtam meg, és egyből jöhettem táborozni, de aztán nem zavartattam magamat, főleg, mert később érkezett még egy lány, aki Kós Károly díjas (irodalom versenyeken elért jó eredményes) volt, és nem „mákvirág”. A programok mind kikapcsolódás jellegűek voltak. Kevés feladatunk volt: feldíszíteni a szombati díjazásra a termet, és egy előadással készülni. Ez is szórakozássá alakult, mivel egy dobos tanított minket igazi dobokon, és különböző ütős hangszereken egy közös „dalra”. Voltunk városnézésen, meg a tavakat is megcsodáltunk. Sajnos a túrázás elmaradt a rossz idő miatt. Rengeteg szabadidőnk volt ebéd után, és vacsora után is, jól el tudtunk szórakozni. Vendégelőadóink voltak: egy természetfotós, és egy történelem tanár, éppen a mi iskolánkból. ő az erdélyi kastélyokról mesélt nekünk. Mindkettőben az hatott meg leginkább, hogy látszott rajtuk, mennyire szeretik a munkájukat, élvezik, amit csinálnak.
Szombaton nemcsak a Mákvirág, Bolyai és Kós Károly díj került kiosztásra, hanem az Apáczai díj is, melyet a kutatásban eredményeket elért tanárok kaptak. Az előadásunk jól sikerült, énekeltünk is a dobos bemutató mellett, az egyik diák szavalt, egyik fiú pedig hegedült. Megható volt az egész díjazás. Olyan ismerősömmel is találkoztam, akire nem számítottam volna, kellemes meglepetés volt.
Tényleg hálás vagyok, hogy elmehettem a táborba is, annak ellenére, hogy más programom volt beszervezve a hétvégére. Megtiszteltetés volt számomra, nem hagytam volna ki, és egy lehetőség is egyben, megismerni az ország tehetséges magyar diákjait, és fenntartani a meglevő barátságokat.
Rétyi Dorottya
XI. E osztály
AI: segítség vagy veszélyforrás? Iskolánk filológia szakos diákjai dobogós helyezéseket értek el a Venczel József esszéversenyen
.png)
