Debrecen, 2014. szeptember 26
Már másodszor vett részt három diákunk, két gyergyói (a Salamon Ernő Gimnáziumból) diákkal a Hargita2 csapatot alkotva, a Kutatók Éjszakáján. Csapattagok iskolánkból Baló Tímea (XI.E), Sólyom Gellért (XII.E), Golicza Lukács (XII.F) voltak. A gyergyói csapattársaink Székely Attila (XII) és Ráduly Zalán (XII) voltak. Felkészítésüket Csomós Róbert, Csonta Ildikó és a gyergyói kollégánk Csíki Zoltán végezték. Az idén sikerült első helyezést elérni.
A versenynek minden évben van egy témája. A tavaly az árvíz volt, az idén a passzív és önellátó házak. A verseny során egy helyben kiadott robot programozási feladatot kell megoldani. A pálya, amelyen a feladatokat végre kell hajtani a témához kapcsolódó elemeket tartalmaz. A második próba egy otthonról hozott bemutató prezentálása a zsűrinek.
A hargita megyei csoportok bemutatói, azért bizonyultak sikeresnek, mert hangsúlyt fektettünk arra, hogy necsak az internetről informálódjunk a témában, hanem szakembereket, létező házakat keressünk fel – helyi, egyedi jelleget vigyünk a bemutatóba. Igazából a legnehezebb a begyűjtött anyagból kiragadni csupán 5 percnyit, hiszen mostmár órákat tudnának a diákok a passzívházakról és megújuló energiákról beszélni.
A programozás részre, az idén is egy öt napos tusnádfürdői táborral készültünk (szeptember elején), amelynek támogatója a Tánczos Barna szenátor úr volt, utazásunkat pedig a zajtai Vitéz Gaál Lajos Egyesület támogatta. A tábor nagy lehetőség a diákoknak, hogy visszarázódjanak a vakáció végén. Mivel a csapatok a versenyre két-két iskolából kerülnek ki, az ismerkedést is szolgálta a tábor, körülményes egyébként a közös felkészülés
A feszültség az idő teltével nőtt, de igazán nagy megpróbáltatás az a három óra volt, ami alatt a robotot programozni kellett és a bemutatás. Stratégiát kell választani a lehető legtöbb pont megszerzésére: a feladatok elvégzési sorrendjét meg kell határozni, tesztelni kell a megoldásokat, el kell dönteni, hogy érdemes újrapróbálni egy feladatot, ha nem sikerül elsőre, vagy haladni kell tovább, számítani kell a fényviszonyok változására, el kell dönteni ki kezeli a robotot a bemutatásnál, ki lesz a segédje stb.
Ez alatt az idő alatt végig jelen kell lenni, koncentrálni és döntéseket hozni. Ezután jelent nagy megkönnyebülést, hogy a csapat szereplése lejárt. Ilyenkor felszabadulnak a diákok és egymás szavába vágva próbálják elemezni a történteket: mi maradt ki a bemutatóból vagy hogy lehet, hogy a robot, ami minden tesztnél jól szerepelt, élesben csak másodikra végezte el a dolgát? A csapataink ilyen szempontból is jól működtek, hiszen egymást ölelgetve, vigasztalva, dicsérve, megkacagtatva, sikerült levezetni a felgyülemlett feszültséget.
A tavaly ezen a versenyen a Hargita megyei csapatok az első két helyet foglalták el ezen a versenyen, tehát mindenképp esélyesként indultunk. Az idén már ismerősként tértünk vissza, ez alkalommal is tudva, hogy támogatók állnak mögöttünk, akik az eszközöket, utazást és szállást biztosítottak számunkra, időt szenteltek ránk. Véleményem szerint ez a tudat, a befektetett munkánk és a diákok fiatalos, lelkes nyerni akarása, energiája volt szükséges a sikerhez.
A felkészülésben sokat segített a Tusnádon megrendezett LEGO tábor, tanácsokat kaptunk a prezi elkészítésére, és újra belejöttünk a robotprogramozásba, mivelhogy vakációban nem nagyon foglalkoztunk vele. A verseny előtti napokon nagyrészt a Prezire keszültünk, anyagot gyűjtöttünk, és összeraktuk, mivel a pályán lévő feladatokról semmit nem tudtunk.
A csapat szerintem jól volt összeállítva, mindenki kivette a részét a munkából, a hangulat is jó volt, és mivel már túlvoltunk pár táboron és versenyen is, nagyon jól együtt tudtunk működni egymással, igaz a verseny alatt eléggé idegesek voltunk, mert akadtak problémák a robottal, de mindannyiunknak jól esett az eredményhirdetés utáni nyugalom, pihenés, és az hogy túl vagyunk ezen az egészen, és nem is akármilyen eredménnyel.
A verseny feladatok jók voltak, mindenki más sorrendben oldotta meg őket, volt bennük poénos rész, pl. amikor a kutyát bele kellett rakni az üstbe, de azt senki nem oldotta meg. Első díjazottnak lenni jó érzés, és már induláskor nagyon reménykedtünk, hogy hazafele egy EV3-assal (robot) jövünk haza. Ez a nem egy mindennapi díj, hozzátett a nyerni akarásunkhoz.
Golicza Lukács
A verseny két részből állt: egy prezentációs feladatból és egy, a robotok számára tervezett akadálypályából. Az előbbire a felkészülés elég sürgetett tempóban történt, hiszen igyekeztünk valami eredetit és minőségit létrehozni, habár alig két hét állt rendelkezésünkre. Mindenki maximális erőbedobással dolgozott, és bár a versenyt megelőző pár órában sikerült véglegesíteni a prezentációt, a csapaton belül nem volt példa különösebb konfliktusra. A programozásra való felkészülés jelentős része egy közös táborban történt, jó hangulatban és nyugodt légkörben.
Mivel már előzőleg ismertük egymást, így nagyon könnyen összhangba tudtunk kerülni, a csapat nem egy feszült munkaközösséget, hanem egy kellemes baráti társaságot jelentett számomra.
A verseny alatt a csapat remekül dolgozott össze, bár a megadott idő vége fele kissé idegesek voltunk, igyekeztünk hideg fejjel gondolkodni és nem hibáztattuk egymást, ha valami nem sikerült tökéletesen. Az akadálypálya elsőre könnyűnek tűnt, de két óra elteltével be kellett látnunk: a megadott idő nem elégséges a tökéletes megoldás kivitelezéséhez. Ennek ellenére igyekeztünk a lehető legtöbbet kihozni a rendelkezésre álló időből, és a tervezett feladatokat többé-kevésbé, de végül sikerült megoldani.
A csapatból négyen végzünk idén a gimnáziummal, tehát az utolsó évünk volt a Kutatók Éjszakáján, mint versenyzők. Ebből kifolyólag nagy volt a motiváció, bizonyítani akartunk úgy önmagunknak, mint a tanárainknak és mindenkinek, aki egy kicsit is segített idáig eljutni.
Egy szó mint száz, az eredményhirdetés alatt mind reménykedtünk a legjobbakban. Végül hatalmas megelégedéssel és örömmel töltött el, amikor az első helyen a saját csapatunk nevét hallottuk. Mindenkinek nagyon köszönjük aki hozzájárult ehhez az eredményhez!
Sólyom Gellért
AI: segítség vagy veszélyforrás? Iskolánk filológia szakos diákjai dobogós helyezéseket értek el a Venczel József esszéversenyen
.png)
