Emlékképek Rómából

2016-03-04

Egy előre jelentéktelennek tűnő, átlagos internetes verseny, egy „ha már a Márton Áron Főgimnáziumban járunk, ismerjük meg őt” semmit sem sejtő kijelentés. Ez a röpke kis mondat, amely akkor még csupán néhány órányi kutakodást, sok nevetést, a „juj, ismét itt a határidő” felismerését, illetve barátságok kezdetét jelentette, most visszatekintve,egy olyan élménysorozat forrásának biyonyult, amely örökre belénk ivódik, és örömmel gondolunk vissza rá. 

Emlékképek Rómából

A Lakiteleki Népfőiskola által meghirdetett Márton Áron Emlékverseny három szakaszban zajló internetes fordulója után (2015 április-június) továbbjutottunk a lakiteleki döntőbe (2015. szeptember 25.) majd részt vettünk az ottlétünk koronájaként az Országházban megtartott emlékülésen, amelyen mint nyertes csapat nem csupán a pulpituson ülhettünk, de még egy nagy ajándék részesei is lehettünk. A fődíj ugyanis egy római kirándulás volt, amelynek kapcsán egy küldetést is kaptunk Lezsák Sándortól, a magyar országgyűlés alelnökétől, illetve a verseny szervezőitől: „Arra kérjük a győztes csapatot, hogy Rómában a Szent Péter-bazilikában mondjanak egy imát Márton Áron püspök boldoggá avatásáért!”

***

Készülődés, kutakodás, izgalom. Végül elérkezett az a naptárainkban kiemelt bizonyos dátum, az utazás időpontja. Kíváncsiság, izgalom lett urrá rajtunk, vártuk már, hogy megpillanthassuk élőben azokat a helyeket, amelyekről előzőleg oly sokat olvastunk, hallottunk. A reptéren csatlakoztunk a Lázár családhoz, Lövétei Lázár Lászlóhoz és Lázár Csillához, illetve Lezsák Sándor alelnök úr titkárnőjéhez, Mihály Margithoz, akiknek a társaságát egész ottlétünk alatt élvezhettük, és akiknek ezúton is köszönettel tartozunk annak a pár napnak a sikeréért.

A kevesebb mint két óra repülőút után végre megpillanthattuk a magasból Rómát. Csodás látvány tárult elénk: Roma, la città eterna. Valóban! A Forum Romanum, illetve a Colosseum talán örökre fennálló oszlopai örök élményt jelentenek. Lenyűgözött minden ott eltöltött perc: a monumentalitás, a tény, hogy „nem fog ki ott semmin az idő”. A több mint kétezer éves kultúra bölcsőjének bűvkörébe estünk.

Érkezésünk napján már egy nagy sétát tettünk a Piazza Venezián, megtekintettük az alkonyatban pompázó, kivilágított II. Viktor Emmanuel emlékművet, a Capitoliumot, felmásztunk egy 4*16+8*8 fokú lépcső tetejére, ahol a magasban lenyűgözött a Santa Maria in Aracoeli-templom. Aztán egy-egy nagy tölcsér olasz fagyival a kezünkben lágy melódiák kíséretében sétálgattunk a Forum Romanum mentén egészen a Colosseumig.

A második és a harmadik napon koncentrátum formájában igyekeztünk ízlelgetni Róma és a Vatikán szépségeit. Első utunk a lateráni bazilikához vezetett. A lateráni bazilika Róma legősibb és legnagyobb temploma, nem hiába tartják „a bazilikák anyjának”. Egyik oszlopon egy magyar vonatkozású emléktáblát is találtunk, amely azt a pillanatot örökíti meg dombormű formájában, amikor Szilveszter pápa elküldi a magyar koronát Szent István királyunknak. A bazilikával szemben betekintettünk a Sancta Sanctorumba, a Szentek Szentjébe, felmehettünk a Scala Santán, amely lépcsőn állítólag Krisztust vezették Pilátus elé, majd folytattuk utunkat a Santa Maria Maggiore-templomhoz, ahol talán ottlétünk legnagyobb ajándékában részesülhettünk: szemtől szembe láthattuk Ferenc pápát, aki épp arra a tíz percre tért be a teplomba hálát adni a mexikói útjáról visszatérve, amikor mi odaértünk. Az ott levő kevesebb mint kétszáz ember együtt énekelte a pápával a Salve Reginát, majd tapsviharban tört ki. Nagy kegyelemként éltük meg azt a pár percet.

 Róma számunkra egyik legérdekesebb bazilikájának bizonyult a San Clemente-bazilika, amelynek az az érdekessége, hogy az épület alatt megtekinthetők a mai bazilika alapjául szolgáló 4. századi templom maradványai, illetve még mélyebben két római ház romjai. A Mithrasz-szentély barlangszerű járatai alatt csobogás is hallható, ugyanis itt halad el a Cloaca Maxima, az ősi rómaiak által létesített csatornahálózat. Igazi történelmi utazáson vehettünk itt részt: ahogy lépcsőfokról lépcsőfokra lennebb haladtunk, szemünk elé tárultak a történelmi idő különböző rétegei.

Talán a legmonumentálisabb és a leglenyűgözőbb alkotás címet (még ezekkel a legekkel sem lehet pontosan kifejezni Róma pompáját) nem alaptalanul a Szent Péter-bazilika és az az előtt levő hatalmas tér nyerte el. Belépve a bazilikába a halandó szeme-szája eláll a csodálkozástól, a látvány, amely az oda betérőt fogadja, felemelő érzéssel tölti el, ugyanakkor az porszemnek érzi magát. Miután azonban megcsodáltuk Michelangelo Pietáját, Szent Péter apostol bronzszobra előtt (is) imádkoztunk Áron püspökünk szentté avatásáért, ellenőriztük, hogy meddig érne az esztergomi bazilika alapzata, ha beraknánk ebbe az óriási épületbe, felkerestük Szent II. János Pál pápa sírját, lementünk a Grottába, majd elhagytuk a szent teret, egyben a Vatikánt.

A Via della Conciliazionen találkoztunk Kovács Gergely atyával, Áron püspök szentté avatásának posztulátorával, aki a fáradságot nem sajnálva tartalmas és nem mindennnapi programot készített számunkra. Így lehetőségünk nyílt arra, hogy betekintsünk a Pápai Magyar Intézetbe, és ennek az épületnek a tetejéről, illetve a Loggiájáról pillantást vethettünk egész Rómára.

További utunk szebbnél szebb templomokba vezetett. A San Ignazio-, az Il Gesu-, a San Stefano Rotondo-, a San Pietro in Vincoli- vagy a Trinita dei Monti-templomba belépve az oltárok után a mennyezetre tapadt a tekintetünk: percekig bámultuk, gyönyörködve a különféle bibliai történeteket ábrázoló festményekben. A templomokon kívül pedig lépten-nyomon híres művészek alkotásait csodálhattuk meg, például Michelangelo, Borromini és Bernini munkáit.

A Piazza Navona talán a művészetek találkozási pontja: festők, zenészek, bűvészek igyekeznek elkápráztatni tehetségükkel az arra sétálókat, ám nemcsak a modern művészetek alkotásai lenyűgözőek, hanem a híres Bernini-alkotás, a Négy folyó szökőkútja is.

Később elsétáltunk a Pantheonhoz is, amely nagyrészt az ókori Róma arculatát idézi, ma templomként tartják számon.

Volt szerencsénk egy nap a csíkszentdomokosi származású György Alfréd kamilliánus atyával is találkozni, aki jelenleg Rómában tanul. Neki köszönhetően bemehettünk a kamilliánusok rendházába, és megtekinthettük Szent Kamill ereklyéit.

Sajnos az időnkbe már a Vatikáni Múzeum látogatása nem fért bele, helyette a Szent Sebestyén-katakombát kerestük fel. Különös érzés volt azokban a földalatti üregekben járkálni, ahová az őskeresztények temetkeztek, illetve megtekinteni az ókorból származó kis cserépdarabokat, amelyeken az első keresztény szimbólumok, valamint Péter és Pál apostol neve látható.

Még egy röpke délutáni sétára futotta az ottlétünk idejéből: utunk a Trevi-kúthoz, majd a Spanyol lépcsőhöz vezetett, ahonnan visszatértünk a Piazza Veneziára, majd a szokásos 44-es buszunk ablakából még egy-két utolsó pillantást vetettünk Róma központjára, gondosan dédelgetve minden pillanatot, minden emléket, élményt, amelyet a város adott számunkra.

Habár Róma a mi kis városkánktól 2000 kilométerre található, igaz, repülőúton kevesebb mint két óra, e kirándulás kapcsán egészen közel került hozzánk – az emlékeink közé. Az általa nyújtott kitörölhetetlen élmények következtében Róma méltón viseli bennünk (is) az „örök város” rangját. Ezúton is köszönettel tartozunk mindenkinek, aki hozzájárult, hogy ezt a pár napot ott tölthettük.

Kósa Johanna (XII.C), Kovács Róbert (XI.E), Tankó-Gábor Tihamér (XI E), Lőrincz Éva Katalin

Venczel József esszéverseny
2024-06-12

AI: segítség vagy veszélyforrás? Iskolánk filológia szakos diákjai dobogós helyezéseket értek el a Venczel József esszéversenyen

A ballagás programja
2024-06-04

Június 7-én kerül sor a végzős diákjaink ballagási ünnepségére.