Sokan segítettek nekünk
2018 március 23-25 között kerül sor Bukarestben a második alkalommal megrendezett BRD First Tech Challenge nevű, amerikai verseny romániai fordulójára és ez alkalommal a mi iskolánk is képviselve volt 91 neves romániai (és két orosz) tanintézmény mellett.
A robotozás időigényes és költséges tevékenység: a program kezdetén az iskola több mint 10.000 lej értékben kapott eszközt (robotalkatrészek, szerszámok és 3D nyomtató). Mindezek mellett még nagyon sok költségünk akadt: el kellett utazni Kolozsvárra és Bukarestbe az egész csapatnak, három éjszakára szállást, ételt kellett fizetnünk ugyanitt, szükség volt a robothoz még két telefonra, két kontrollerre és egyéb számítógépes eszközökre, reklámanyagra illetve pólókra a csapattagoknak.
Ebből is látszik, hogy a támogatóinknak kulcsszerepe volt ebben a vállalkozásban, hiszen nélkülük többhónapos megfeszített munkánk fölösleges lett volna.
.jpg)
A standunk
A Connect Award nevű díjunk többek között a szponzorkereső munkánknak, a Facebook- és weboldalunknak, a sajtó megjelenéseinknek (szekelyhon.ro és Csíki Hírlap), a tanárok, diákok és cégek, intézmények körében tartott bemutatóinknak és a 172 oldalas, angol nyelven megírt naplónknak köszönhető. Ugyanakkor a díjhoz szükség volt a sikeres interjúra is Bukarestben, amelyen a csapattagok bizonyították a zsűri tagjainak, hogy a befektetett megfeszített munkájukhoz minden csapattag hozzájárult. A munkafolyamat szóban és dokumentációban való ismertetésével azt bizonyították, hogy a munka sajátjuk, de ugyanakkor segítséget/tanácsot is kértek másoktól így folyamatosan tanultak a felkészülés során.
A csapatnak szakmai segítség is rendelkezésre állt (szintén egy a zsűri által értékelt elem), akit még mindenképp meg kell említsünk az Gr?ncean Maxim, aki a Sapientia EMTE diákja. Vele a 2017 december 27.-ei IT Plus Cluster által épített konferencián találkoztunk, ahol épp egy saját építésű 3D nyomtatót mutatott be. Később nagy segítségünkre volt a 3D nyomtatónk beállításánál – hiszen állítani kell a nyomtatófej és a tálca hőmérsékletét, a fej és tálca távolságát és mindezek a nyomtatáshoz használt anyag függvényében változnak. ő is egy kiemelkedő példája volt annak, amit a diákjaim is megemlítettek a beszámolójukban, hogy a projekt során lépten nyomon találkoztunk kedves emberekkel, akik kisegítettek (online és offline) és ez a segítőkészség áthidalta az etnikai és nyelvi határokat.
Még egyszer köszönjük mindenkinek!
A nyomtató munka közben (épp készül egy emelőcsiga)
A csapattagok: Dumitrașcu Darius, Molnár Levente, Molnár-Barabás Ákos, Vidám Szabolcs, Zediu Álmos Ágoston (a XI.E osztályból), Lőrincz Attila (XI.F), Fodor Tímea, Kenyeres Ádám Péter István, (X.F), György Viktor, Laczkó Attila és Máté Szilamér (X.E).
Felkészítő tanárok: Csonta Ildikó, Csomós Róbert és Gyarmati Dénes.
.JPG)
A csapat
A First Tech Challenge-ről
A versenyről azt kell tudni hogy a felkészülés hónapokig tart. Szeptemberben írják ki a témát, komoly több 10 oldalas leírásban ismertetik az elvárásokat (ezt minden csapattagnak ismerni kell), mi csak október végén szereztünk tudomást a versenyről és a robot nagyrésze és a pálya is csak decemberben érkezett meg. Ez hátrányt jelentett azokkal szemben, akik a tavaly is versenyeztek és már rendelkeztek egy robotkészlettel.
A feladathoz mindig jár egy pálya, amin a feladatot meg kell oldani. A feladatnak van olyan része, amit autonom módon kell a robot megvalósítson, majd vezérelni kell a hátralevő időben.
Ami bonyolítja a dolgot, hogy egyszerre négy robot van a pályán két csapatot alkotva. Mivel a pontszámot a csapat közös teljesítménye alapján kapja, a meccs közben fontos a kooperáció és előzőleg fontos a másik csapattal konzultálni egy nyerő stratégia megtervezésének ürügyén. Ez a mi esetünkben meg is valósult mikor a saját, mikor a másik csapat kezdeményésére.
Pályán a négy robot, mi a piros csapatban
A zsürit a projekt minden vonatkozása érdekli, nemcsak a kész robot és a versenyeredmény, ami részben szerencsén is múlik. Részletes leírás kell a robotépítési folyamatról, a verseny és robotozás népszerűsítésében végzett tevékenységről és csapat tanulási folyamatáról.
A versenyben támogatják a kooperációt hiszem, pontozzák, ha egy csapat online válaszolgat a többiek kérdéseire, és sárga meg piros lap jár minden sportszerűtlen megmozdulásért. Ez megérzik a verseny hangulatán: teljesen természetes volt, hogy kölcsönadjuk a kontrollerünket a mangaliai csapatnak, amikor az övék elromlott és ha nem volt senki a standnál többen is közvetítették a közben érkezett üzeneteinket, három csapattól is kaptunk különböző kötelet, amit kipróbálhattunk a robot karokon, amikor a mienk elszakadt.
Csonta Ildikó
Ez volt a legösszetettebb verseny, amin valaha részt vettem. Amikor jelentkeztem, nem tudtam miről lesz szó, de reméltem, hogy nem fogok csalódni. A több hónapon keresztül tartó készülés alatt végig a bukaresti cél lebegett a szemünk előtt.
Már a verseny előtti napokon mindenki feszült volt, nem tudtunk mire számítani, mert nem volt tapasztalatunk ezen a téren. Még az indulás napján is akadtak gondjaink az emelőrendszer összekötésével, így gyakorolni nem sok idő maradt.
Két meccs közötti karbantartás
Reggel mindig jóval korábban érkeztünk meg, így megpróbáltuk az időnket kihasználni tesztelésre és a más csapatokkal való stratégiai megbeszélésére. A zsűrivel való interjúra nem sokat készültünk, de ez jól is jött ki, mivel nem tűnt előre bemagolt, monoton beszédnek. Ez volt az első olyan verseny, ahol nemcsak az ügyességünket használtuk, hanem a kommunikációs készségeinkre, illetve a román és angol nyelvtudásunkra is szükség volt.
Az egész verseny által megismertem új embereket, akik közül néhányban pozitívat csalódtam.
Öröm volt számomra, hogy a csapatok egymást nem ellenfélként kezelték, és nem voltak lenézőek senki iránt. Nagyon sokat kommunikáltunk más csapatokkal, elmondták tapasztalataikat, észrevételeiket és tanácsokat adtak az interjúra való felkészülésben. Nehéz volt egy kicsit, néha volt egy olyan érzés, mintha ismeretlenben lennénk, de szerencsére összedolgoztunk és a csapat kiegészítette egymást. A meccsek során akadtak hibák, amelyek kisebb-, nagyobb figyelmetlenségek miatt következtek be, ezért nem minden esetben tudtuk a maximumot kihozni magunkból. Készítettünk egy listát az ottani észrevételeinkből, tapasztalatainkból, amiket a jövőben fel szeretnénk használni, amikor ilyen versenyen veszünk részt.
Fodor Tímea
A robotunk indulásra készen
Csütörtökön érkeztünk meg a Hello Hotelbe, ahol hozzá kellett szokni hogy a villany kapcsolóhoz is kártya kell.
Másnap reggel indult a busz a verseny helyszínére: “Sala Polivalent?”. Megkerestük a standunkat és berendezkedtünk, nem sok helyünk volt de valahogyan elfértünk. Ahogy megjött a többi csapat is kezdett alakulni a hangulat, egyre több ember között kellett szlalomozni ha tízet akartunk lépni. Ezután beléptünk a pályákhoz ami kék fénnyel és kisebb reflektorokkal volt megvilágítva, nagy hangfalak a plafonon, technikai részleg a terem közepén, ami körül el volt rendezve a 4 pálya és a terem szélén a 4 teszt pálya.
Mindenfelé fehér fekete csíkos, sárga és fekete pólós bírók és személyzeti tagok. De bárkivel szóba lehetett állni és mindenki kedvesen válaszolt és ha tudott segített ugyanez érvényes a többi csapat tagjaira is.
Ken Johnson a FIRST Tech Challenge igazgatója érdeklődött az élményeinkről
Amíg vártuk, hogy sorra kerüljünk az interjún és a robot inspekción elindultunk hogy nézzük meg a többi csapatot, keressük fel azokat, akikkel Kolozsváron találkoztunk. Egyes csapatokon látszott, hogy nagyon sok pénzt sikerült összegyűjteniük.
Az interjú után egyből megnézték a robotunkat, és utána még elvégeztük az utolsó simításokat a roboton.
Második nap, szombaton, korábban indult a busz, így maradt időnk különböző tesztekre. Elkezdődtek a meccsek, amelyek alapján eldől ki jut be a döntőkbe. Minden csapatnak 6 meccse volt, de különböző hibák léptek fel közben, a legnagyobb problémát az interferencia okozta, ami miatt a két telefon (a robot és a kontrollerekhez kapcsolt telefonok) szétkapcsolt és a robot megállt. Próbálkoztunk frekvencia váltással, de minden sáv tele volt.
Ez a tényező már a szerencsére volt bízva, ezen kívül elszakadt a kötél az egyik karon, amit sikerült két meccs között újrakötni. Az utolsó meccsek vasárnap jártak le, nekünk is vasárnapra maradt egy meccs, ahol az ellenfeleink nagyon erősek voltak, tavaly is részt vettek így nem sok esélyünk volt, de a csapattársunkkal megbeszéltünk egy jó tervet, ami még működhetett is, de a versenyen ismét gondot okozott az interferencia és amikor újra elindult a robotunk, akkor felborult, ami eddig soha nem fordult elő.
A tesztpályánál – ha van egy kis idő, még kipróbálhatunk valamit
Nem jutottunk be a döntőkbe, de a mi osztályunkban 15. helyen voltunk, ami kezdő csapat létünkre nem rossz eredmény, és biztos vagyok benne hogy jövőre jobban fog menni. A döntő előtti várakozás azzal telt, hogy a tömeg pattogott, énekelt, egyszóval buli volt, amit annak köszönhetünk, hogy a technikusok voltak olyan kedvesek hogy ACDC-t raktak be.
Aztán jött a döntő ami elég szoros volt 3 meccsből kettőt kellett nyerni. Az egyik csapat 4 személyből állt és nem sokan szerették őket, mert szándékosan akadályozták a másik csapatot, hogy bizonyos feladatokat el tudjanak végezni a szabályok megsértése nélkül. Így a csapatukon kívül nagyjából az egész stadion a másik csapatnak szurkolt. A hangulat akkor volt tetőfokon, amikor az 1-1 állásból nyert a csapat, amelynek szurkoltunk.
Lezárásul elhoztuk egy díjat, amivel nem jutottunk tovább, de bizonyíték arra, hogy sok munkát fektettünk a robotba és van esélyünk jövőben.
Lőrincz Attila
Csapatunk képviselői a színpadon a záróünnepségen
Sokkal szórakoztatóbb, érdekfeszítőbb, nagyobb kihívás volt, mint a többi verseny. Nagyon meglepődtem hogy a meccsekhez voltak kommentátorok. Ahhoz képest hogy első évesek vagyunk a versenyben, szerintem egész jól teljesítettünk, ezt páran meg is említették.
Ha jövőben is megyünk azon kívül hogy már tudunk dolgokat, nem az alapoktól kell kezdjük szerintem arra is oda kell figyeljünk majd hogy a csapatunkat jobban bemutassuk, pl kabala, érdekesebb lehúzósok, valamint a robotunknak is adjunk egy személyiséget, hogy tényleg azt mondják: “azta, ez a robot egyedi”.
György Viktor
A naplónkban a Creo-ban készített terv a robotról
Nem úgy ment, ahogy terveztem, jobban is sikerülhetett volna. Az interferencia zavaró volt, az első meccsben nehezen ment a robot. Az emberek kedvesek voltak, bárkivel lehetett kommunikálni, mindenki segítőkész volt. Leszűrtük a hibákat, jövőben másképp állunk hozzá, rendezettebben, és egy jobb eredményért fogunk hajtani.
Ákos
AI: segítség vagy veszélyforrás? Iskolánk filológia szakos diákjai dobogós helyezéseket értek el a Venczel József esszéversenyen
.png)
