Rendhagyó fizikaóra neves meghívott előadóval

2010-10-25

Hargita Megye Tanácsa 2010. május 20-án Életmű – kitüntetést adományozott Nagy Antal fizikusnak, iskolánk 2002.-ben nyugdíjba vonult kiváló tanárának (az ünnepélyes átadáson elhangzott laudáció szövegét iskolánk igazgatója írta,a csatolmányban olvasható).

Rendhagyó fizikaóra neves meghívott előadóval

Iskolánk mai fizikatanárainak meghívására válaszolva, 2010. október 25-én Nagy Antal tanár úr rendhagyó fizika órát tartott a XI. E, XII. C és XII. E osztály tanulói számára. Az alábbiakban néhány fényképpel és az előadás bevezető részének néhány mondatával nyújtunk ízelítőt az eseményről.

„Melyik a Márton Áron utca bal oldala? – tette fel a kérdést Ngy Antal nyugalmazott tanár úr iskolánk érdeklődő diákjainak.

Hát a városunkon átfolyó Olt  bal partja?

Relatív.

Ha valamire azt mondjuk, hogy relatív – ez annyit jelent, hogy ez a valami nem változatlan, hanem mindig valami mástól függ. Azt jelenti, hogy kapcsolatban áll valami mással, valamilyen matematikai – fizikai kapcsolat révén összefüggésben van vele, és annak megfelelően tud változni vagy kell változnia, ahogy az a másik dolog változik. Az elefánt relatíve nagy, ha előttünk áll, de relatíve kicsi, ha 100 méter távolságból látjuk.

Einstein, az emberiség egyik legnagyobb lángelméje olyan eredményre jutott, amely szerint sem a tér, sem az idő, sőt, még a testek tömege sem rendelkezik meghatározott, önálló nagysággal, hanem ez is relatív.”

 

Nagy Antal laudációja


A régi európai egyetemeken a fizika tanszéket és magát e tudományt is sokáig „a természet filozófiájának” nevezték, ez a címe Newton korszakalkotó könyvének is. Nagy Antal tanár úr szellemi habitusa méltóképpen testesíti meg e csodálatos tudományágnak az egész világot átfogó, mindent megmagyarázó, a végső kérdésekre választ kereső, „Nagy Egyesítő” jellegét. Hatalmas, mély, sokoldalú műveltség, széles látókör, olthatatlan tudásszomj, egyetemes érdeklődés, ragyogó elme és csillogó szellem – ilyen jelzőkkel jellemzik őt ismerősei, tanítványai, barátai és mindenki, akiknek alkalma adódott hallgatni őt, társalogni vele. Egyformán otthonosan mozog a csillagászatban , tudomány- és művelődéstörténetben, történelemben, francia nyelvben, földrajzban, sporttörténetben, a fizikáról nem is beszélve.

Nagy Antal született pedagógus, őstehetség, aki diáknemzedékek hosszú sorával szerettette, értettette meg nemcsak saját tantárgyát, hanem általában a tudományosság lényegét, a kételkedő, bíráló, logikus gondolkodást, a problémák helyes megfogalmazásának és megoldásának képességét, művészetét. Meghatározó tanáregyénisége volt és maradt a csíkszeredai Matematika-Fizika (ma Márton Áron) Líceum legendás tantestületének, amely a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben az ország egyik legjobb középiskolájának számított, magyar fiatalok népes csoportjainak biztosítva az egyetemeken való továbbtanulás lehetőségét, nehéz időkben, nehéz körülmények között. Vitathatatlan szakmai tekintélyének köszönhetően, a magyar közösség iránti felelősségérzettől vezérelve, pályafutása során tanfelügyelői és igazgatóhelyettesi tisztséget is betöltött, széleskörű elismerést szerezve kollégái és tanítványai körében egyaránt.

Két mozzanat emelkedik ki a szakmai elismerések sorából: 2002. júniusában Sopronban, a Vermes Miklós fizikaverseny díjkiosztó ünnepségén vehette át a Fényes Imre-díjat az Eötvös Lóránd Fizikai Társaság részéről, amit a tehetséggondozás terén kifejtett tevékenységével érdemelt ki. Még ennél is nagyobb kitüntetést, elégtételt jelentett számára az, hogy ma már világhírű tanítványa, Barabási Albert László, 2007. szeptemberében meghívta őt székfoglaló beszédére a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésére. Barabási Albert László egyetlen önéletrajzi visszapillantásában sem mulasztja el méltatni a csíkszeredai iskolát és szeretett, nagyrabecsült fizikatanárát.

Nagy Antal, jellemző szerénységével, nem is annyira kiváló képességeivel és felkészültségével, hanem inkább a közös munkával magyarázza nevelői eredményességét: „Mi is, a diákok is rengeteget dolgoztunk” – írta 2005.-ben negyvenkét évi tanári munkájára visszatekintve a „Közös nevezőnk” című könyvben. A hozzá közelállók tudják, hogy érzelmileg is eltéphetetlen szálak fűzik a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumhoz: gyermekkorában családja sokáig az iskolaépületben lakott,lévén édesapja ugyanitt köztiszteletben álló tornatár(emlékét a fia által évente megrendezett Nagy Rezső kosárlabda torna őrzi az iskolában).Nagy Antal nyugdíjasként is hűséges maradt hivatásához, városához, iskolájához; köztudottan sportszerető, hitéhez ragaszkodó, lokálpatrióta , ugyanakkor mélyen és hitelesen európai ember. Örökmozgó természetéhez híven, kiterjedt szakmai kapcsolati tőkéjét kamatoztatva, ma is kezdeményez, kört vezet, cikket ír, kiállítást szervez .

Aki Csikszeredában, Csiksomlyón jár, megismerheti a Nagy Antal- csillagképet, melynek ragyogó, a névadó által választott csillagai az értelem, a munka, a tehetség, a hagyománytisztelet és a helytállás.


Csikszereda,

2010.április 28. Varga László
 

Venczel József esszéverseny
2024-06-12

AI: segítség vagy veszélyforrás? Iskolánk filológia szakos diákjai dobogós helyezéseket értek el a Venczel József esszéversenyen

A ballagás programja
2024-06-04

Június 7-én kerül sor a végzős diákjaink ballagási ünnepségére.