Emlékezés két elfelejtett nagyságra

„Nagyjaink végeláthatatlan hosszú sorára tekintve a mai napon még erősebben, még büszkébben húzzuk ki magunkat embertársaink előtt. Kultúránk egyéni és közösségi szabadságunk, valamint nemzeti büszkeségünk alapja, független bármilyen politikai hullámtól, amely nélkül nem képzelhető el a magyar megmaradás”–  méltatta az ünnepet Kőrösi Viktor Dávid, a csíkszeredai magyar főkonzulátus munkatársa.

Deák Tamás (1928-86) Temesvárról, a Bánság sokkultúrájú közegéből, de a két világháború között megromlott légköréből indult, élete és írói munkássága Kolozsváron vált teljessé, majd Budapesten végezte életét. Nagy István (1907-1983) a székely zeneművész, Csíkszeredából indult, élete és munkássága Kolozsváron teljesedett ki mint hegedűművész, karnagy és zenepedagógus. Kolozsvár magyar kulturális légköre, a szomszédos népek kultúrájának tisztelete és hasonló életszemléletük fonta össze pályafutásuk szálait, szőtte barátsággá a két ember viszonyát.

Deák Tamásról Varga László, a főgimnázium igazgatója tartott előadást Deák Tamás esete az utókorral címmel. Olyan szemelvényeket választott életműve illusztrációjához, amelyek az irodalmi életet is meghatározó kommunista ideológia tombolása idején születtek, és szókimondó igazságukkal valahogy meg is válaszolják azt a kérdést: miért volt illendő elhallgatni az írót egykoron?  Színműíróként is nagyot alkotott, ezt az iskola diákjainak előadása, a Boldizsár Ágoston irodalomtanár által színre vitt Hadgyakorlat részlete is bizonyította, kissé mának szóló üzenettel: jó lenne a színház berkeiben is újra felfedezni Deák Tamást.

Nagy István életét Köllő Ferenc zenetanár, karnagy ismertette, kiegészítve előadását Nagy István hangját idéző korabeli hangfelvételekkel, amelyben Kodály Zoltánnal való találkozásáról, a zenéről vall, illetve kórust vezényel. Az archív felvételeket a Kolozsvári Rádió őrzi. Erkölcsi adósságtörlesztés volt az iskola részéről a Római Katolikus Főgimnázium hajdani dákjának emlékére, a kápolna- díszterem falán a gimnázium nagyjai közé elhelyezni a márványtáblát, Dóczy András szobrászművész alkotását.  Nagy István 1917-25 között tanult ebben az intézményben.

A színvonalas emlékülésen az iskola tanárai tartalmas előadásokkal egészítették ki Deák Tamás  európai kultúrába beágyazott életművét, valamint a történelmi kort, amelybe beleszületett (Kolozsváry Katalin, Orbán Zsolt, Tódor Imre), id. Borsodi László a gimnázium nyugalmazott tanára pedig Nagy Istvánnal kapcsolatos személyes élményét idézte fel  Hatvan perc Nagy Istvánnal című írásában, ifj. Borsodi László tolmácsolásában. A tanulmányok rövidesen kötetben is megjelennek.  A műsorban fellépett  a Lux Aurumque énekkar, Ványolós András vezényletével és  Boros Andrea fuvolakíséretével, valamint a gimnázium vegyeskórusa Csiszér István zenetanár vezetésével.

http://szekelyhon.ro/muvelodes/emlekezes-ket-elfelejtett-nagysagra